„Tartozunk ezzel az áldozatoknak”

Az alábbiakban Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter beszédét közöljük, amelyet a Sorsok Háza előtt tartott sajtótájékoztatón mondott, 2018. szeptember 9-én.

„Tisztelettel köszöntöm Köves Slomót, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbiját, Schmidt Mária főigazgató asszonyt, Fürjes Balázs államtitkár urat és köszöntöm a sajtó igen tisztelt képviselőit!

A magyar Kormány határozott szándéka, hogy 2019-ben, a holokauszt 75. évfordulóján méltóképpen emlékezzünk közös nemzeti tragédiánkra, ezért a jövő évben a Sorsok Háza Múzeum megnyitja kapuit a látogatók előtt. Ahhoz, hogy a XX. század borzalmai, a náci és kommunista diktatúra embertelenségei és tömeggyilkosságai soha ne vesszenek feledésbe, emlékezni és emlékeztetni szükséges. Tartozunk ezzel az áldozatoknak, de tartozik ezzel az így megfogyatkozott nemzet saját magának is.

Mivel az elszenvedett veszteségek nemzeti közösségünk egészének veszteségei voltak, tisztában vagyunk azzal, hogy az emlékezés kötelezettsége abból a felelősségből is származik, hogy a magyar állam képtelen volt arra, hogy megvédje saját polgárainak emberi méltóságát vagy akárcsak életét, sőt a közszolgák soraiban is sokan voltak, akik szóval, cselekedettel vagy mulasztással társtettesekké váltak e bűnökben. Kollektív bűnösség nincs, de állami felelősség létezik.

Az elmúlt években méltatlan és indokolatlan vita foglyává vált a Sorsok Háza Múzeum. E méltatlan vita egy négyéves gimnáziumi időszak diákjait már megfosztotta attól a lehetőségtől, hogy a vészkorszakról ne csak tanuljanak, de a velünk élő áldozatok személyes történetein keresztül át is érezhessék a kor borzalmas mélységét. A Sorsok Háza Múzeum legnagyobb erénye lesz, hogy a modern történelmi tárgyú múzeumi irányzatot követve személyes történeteken keresztül mutatja be az egyének által átélt borzalmakat, különös tekintettel a holokauszt gyermekáldozatainak szenvedéstörténetére.

Magyarország Kormánya és a mögötte álló politikai közösség mindig is világosan fogalmazott, amikor a magyar állam felelősségéről volt szó. Gyűlölettől, ártó vagy lejárató szándéktól vezettetve a legvilágosabb mondatokat is félre lehet érteni. Azonban itt és most, amikor a magyar kormány döntésével egyedülálló módon egy zsidó vallási közösség lesz a tulajdonosa és működtetője egy, a holokauszt egyéni, különösen gyermeki sorstragédiáit bemutató múzeumnak, szeretném álláspontunkat újra egyértelművé tenni – Sütő András szavaival: „a világos szavak érdemében bízva, így mások értelmében is bízva tehát.” Az a tényszerű állítás, hogy Magyarországon a magyar zsidóság szervezett, tömeges és az egész ország területéről történt haláltáborokba hurcolása az 1944. március 19-i német megszállás, az ország szuverenitásának elvesztése után történt és vélhetően enélkül ebben a formában nem is következett volna be, nem elkendőzése annak a bűnnek és felelősségnek, amelyet a magyar állam azáltal követett el, hogy nem védte meg saját polgárait, sőt, az állami alkalmazottak közül sokan közreműködtek a magyarországi zsidóság elhurcolásában. Éppen ezért is kell megkülönböztetett tisztelettel emlékeznünk azokra – id. Antall Józseftől Kudar Lajoson át Koszorús Ferencig –, akik segítettek, bújtattak és mentettek; magyar zsidó honfitársainknak segítettek.

A múzeum megnyitásához szükséges kormányhatározat megszületett. A Miniszterelnökség irányítása alatt álló Kiemelt Kormányzati Beruházások Központja (KKBK) felel a kiállítás megvalósításáért, amelynek tartalmát az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközséggel, illetve a Közép és Kelet-Európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvánnyal együttműködésben alakítja ki. A Kormány a kiállítás megvalósításához még szükséges 2 milliárd forintot a KKBK rendelkezésére bocsájtja.

Ezt követően a múzeumot és a múzeum területét a Kormány az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség tulajdonába és működtetésébe adja, de az üzemeltetés költségeihez a jövőben is hozzájárul.

Szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki eddig tett és ezután tenni fog azért, hogy a Sorsok Háza Múzeum megnyithassa kapuit.

Köszönöm a figyelmet.”

Vissza az ajánlóba