Küldetés

„Az igazság egyetlen szava az egész világnál súlyosabb.” (Alekszandr Szolzsenyicin)

A példátlan szörnyűségekkel terhes huszadik századi kommunista diktatúrák kelet-közép-európai abroncsainak lehullásával közös múltunk bemutatása és megértése, a hősökkel és antihősökkel való szembenézés, a józan számvetés terén évtizedes restanciája volt a magyar tudományos és közéletnek, amikor az ebből fakadó erős társadalmi elvárás 1999-ben életre hívta a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítványt.

Érzékeny megközelítésben, az értelemre, érzelmekre és érzékekre egyaránt hatóan, mégis árnyaltan és kellő távolságtartással tárjuk fel és mutatjuk be mi, miért és hogyan történt, történhetett meg velünk a totalitárius diktatúrák által megtépázott, vérzivataros múlt században. Megszólaltatjuk a diktatúrák léleksorvasztó mocsarát, világméretű kegyetlenkedéseit, az üldöztetés félelmét, a megkülönböztetés, elhurcoltatás, kitelepítés szégyenét megszenvedő szemtanúkat, hogy azok a fiatalok is okulhassanak a múltból, akiknek már nincs személyes emlékük erről a félelmetes mélységekkel és magasságokkal teli korról.

Emlékeztetünk az emberarcú vadállatokra, hóhérokra, bűnösökre, hogy soha ne merülhessen feledésbe az intézményesített gonoszság. Fejet hajtva emlékezünk ugyanakkor a huszadik századi diktatúrák áldozatai, a „közös jóért", a szabadságért küzdő hősök, a civil kurázsi megannyi példaértékű megnyilvánulása előtt.

Érdemi, friss szemléletű vitákat generálunk, együtt gondolkozásra hívunk, olyan válaszokat keresünk, és olyan narratívákat fogalmazunk meg, amelyek közelebb visznek közelmúltunk összefüggéseinek megértéséhez, hiszen ezek alakították ilyenné jelenünket, lelkivilágunkat, félelmeinket, vágyainkat és illúziónkat.

A XX. századi európai és magyar történelem legfontosabb tanulságait levonva igyekszünk a traumatikus élethelyzetekre adható pozitív mintákat bemutatni. Az akaratlanul is zsigereinkbe vésődött borzalmak mellett legyenek a felemelő magasságok is részei kollektív emlékezetünknek. Igen, túl lehet élni. Igen, lehet embernek maradni az embertelenségben. S a szabadságért folytatott küzdelem soha nem hiábavaló.

A korábbinál jobb és élhetőbb jövőnk záloga ez a megingathatatlan hit, valamint a jó és a rossz alternatívái közötti választás szabadsága. Ebben szeretne támogató és katalizátor szerepet betölteni Közalapítványunk az intézeteinkben folyó szerteágazó kutatási, könyvkiadási és tudományszervezői tevékenység, megemlékezéseink, állandó és időszaki kiállításaink, életútinterjúink, adományozott kitüntetéseink révén.