Schmidt Mária: A szabadság hősei legfontosabb közös értékeinket képviselik

Stanisław Dziwisz bíboros, Krakkó nyugalmazott érseke kapta idén a Petőfi-díjat. Az ünnepélyes díjátadóra a Terror Háza Múzeumban került sor.

A díjazottat Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere, Schmidt Mária történész, a XXI. Század Intézet főigazgatója, Erdő Péter bíboros, prímás, Esztergom-budapesti érsek, valamint Világi Oszkár, a MOL-csoport igazgatósági tagja méltatta.

Schmidt Mária köszöntőjében arról beszélt, hogy a Petőfi-díj a szabadságról szól, mely „minden közös jó forrása” ezért is egyre fontosabb ez a kitüntetés, mert „mintha a szabadságból egyre kevesebb lenne, mintha feledésbe merülne a tudás, hogy csak a szabadság szülhet rendet.”

A XXI. Század Intézet főigazgatója szerint a szabadság mindenkori hőseit az köti össze, hogy határozottan képviselték, képviselik legfontosabb közös értékeinket. Ezek az értékek képezik Európa nemzeti közösségeinek több ezer éves alapját. Ezek az értékek szinte kivétel nélkül a kereszténységben gyökereznek: mert nincsen szabadság szeretet nélkül, és nincsen szabadság megbocsátás nélkül sem. És nem létezhet szabadság csak akkor, ha embertársaink felé tisztelettel fordulunk – fejtette ki Schmidt Mária.

Mint fogalmazott, „a kommunista diktatúra karmesterei korántsem voltak ostobák”, alaposan felmérték a lehetőségeiket. Nem véletlen, hogy minden erejükkel támadták a szabadságot. Eszközük a félelemkeltés volt, hiszen a félelem megfosztja az embert életerejétől, önállóságától és mély lelki, szellemi rabságba taszítja – hívta fel a figyelmet a XXI. Század Intézet főigazgatója, aki szerencsésnek nevezte, hogy a Jóisten mindig a legsötétebb időkben küldi el hozzánk a szabadság apostolait, „olyan hősöket, akik emlékeztetnek bennünket arra milyen is a szabadság, mennyire gyógyító erejű, mennyire elementáris”.

Schmidt Mária örömét fejezte ki, hogy a Petőfi-díjjal köszönetet mondhatnak Dziwisz bíborosnak azért az állhatatosságért, mellyel szolgálatot vállalt a szeretet, a megbocsátás és a szabadság ügye mellett. Az a józanság és erő, amely benne lakik, nemcsak Szent II. János Pál pápának volt megfizethetetlen ajándék, de nekünk is az – hangsúlyozta a XXI. Század Intézet főigazgatója.

Balog Zoltán elmondta: a Petőfi-díj azért fontos, mert a kitüntetett kiválasztása jelzi, hogy „mik azok az értékek, amelyek számunkra jelentőséggel bírnak a jövőre nézve is.” Ez az érték pedig a szabadság. A miniszter kiemelte: Kelet és Nyugat birodalmai között félúton, időről időre szembesülnünk kell azzal, hogy a szabadság a legfontosabb értékeink egyike, és annak bizony ára van. Balog Zoltán köszönetét fejezte ki Dziwisz bíborosnak, aki „hatalmas utat tett meg a szabadságért, az igazi szabadságért, ami egyszerre belső és külső szabadság.”

A miniszter arról is beszélt, hogy a Terror Háza Múzeum „különleges hely, mert sehol nem fogalmazódik meg ma Magyarországon ilyen világosan hogy a legfontosabb szövetségesünk a hamis, embertelen ideológiákkal szemben a kereszténység.” Mint mondta: az Andrássy út 60. alatt nem csak Mindszenty József bíboros személy tárgyait őrzik, de itt találhatóak azok a kínzókamrák is, ahol a kommunizmus ellen küzdő papokat vallatták.

Erdő Péter bíboros, prímás, Esztergom-budapesti érsek kijelentette: Dziwisz bíboros „részese annak a csodának, ami nem kis mértékben Szent II. János Pál pápa tevékenysége nyomán valósult meg: a vasfüggöny leomlásának, a közép-kelet-európai népek felszabadulásának a kommunista rendszer nyomása alól.”

Az Esztergom-budapesti érsek szerint Stanislaw Dziwisz mindig felemelte a szavát a szélsőségesek ellen, valamint erősítette a baráti kapcsolatokat Közép-Európa népeivel és egyházaival. Erdő Péter hangsúlyozta: a Petőfi-díj 2017. évi kitüntetettje „sokat tett Európa lelkének gyógyításáért”, az „emlékezet megtisztítása, teljesség, igazabbá tétele mindig is szívügye volt”.

A díjat átadó Világi Oszkár, a Mol-csoport igazgatósági tagja arról beszélt, Stanisław Dziwisz bíboros élete mindnyájunk számára példa lehet, hiszen soha nem adta fel a hitét és soha nem hátrált meg. Tanult, doktorátust szerzett, számtalan fontos egyházi testület megbecsült tagja volt, tudását pedig mindig a jóra, a tanításra fordította.

Stanisław Dziwisz – aki magyarul is üdvözletét fejezte ki – elmondta, meghatódott, amikor átlépte a Terror Háza Múzeum küszöbét, hiszen ebbe a házba a magyar nemzet mártíromsága és vértanúsága van beleírva, majd tiszteletét fejezte ki az áldozatok előtt. Hangsúlyozta: nagy megtiszteltetés számára ez a díj a „testvéri magyar nemzettől”.

A kitüntetett bíboros arról beszélt, a magyar és a lengyel nép sokszor támogatta egymást a történelem folyamán, és a jövőben is közösen kell dolgozniuk Európáért. A nyelv ugyan elválaszt bennünket, de a történelem és a kultúra egybeköt Kijelentette: „a szabadságért mindig küzdenünk kell, érzékenynek kell lennünk, és kölcsönösen támogatnunk kell egymást.”

Dziwisz bíboros elmondta: felejthetetlen számára az 1956-os forradalom és szabadságharc eseménysora, amikor „Lengyelország sírt, tényleg elsiratta a magyar felkelőket.” Emlékeztetett: akkoriban egy fiatal püspök, Karol Wojtyla Krakkó Nowa Huta kerületében harcolt, hogy a kommunisták önkénye ellenére is megmaradjon a kereszt, hogy helyi munkások megélhessék hitüket a szentélynél.

Felidézte: Karol Wojtyla pápává választása, majd lengyelországi látogatása hatalmas reményt ébresztett az emberekben, és „katalizátorként” segítette elő a kommunizmus bukását. A bíboros szerint Szent II. János Pál pápa előre látta azt is, hogy a kommunista rendszer bukása után nem lesz könnyű az előző rend romjaira új rendet építeni. Ezért is hangsúlyozta több alkalommal, hogy Európa keresztény gyökerekkel rendelkezik, és ezt sosem szabad elfelejtenie, hiszen a reményvesztés szorosan összefügg a keresztény gyökerek elvesztésével.

Stanisław Dziwisz elmondta, hogy a Petőfi-díjjal járó pénzjutalmat egy magyar emlékhely kialakítására fordítja a krakkói Szent II. János Pál pápa központban.

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a díjátadó utáni pohárköszöntőjében kijelentette: ha nem lettek volna a lengyel katolikusok, ha nem lett volna Stanisław Dziwisz és II. János Pál pápa – aki a kommunista rendszer ledöntésének spirituális alapját adta – , akkor könnyen lehet, hogy azok, akik ma a Terror Háza Múzeumban a lengyel bíborost ünneplik, az épület celláiban ülnének.

Vissza az ajánlóba