Balog Zoltán

a kuratórium tagja, református püspök

1983-ban a Budapesti Református Teológiai Akadémián református lelkészként végzett. 1983-tól 1987-ig Maglódon és öt szórványközösségben működött lelkészként. Ezután két évig a Tübingeni Egyetem hallgatója volt. 1989 őszén tábori lelkészként NDK-menekültek között szolgált. 1990-től a Magyarországi Németajkú Református Egyházközség (ma: Budapest-Hold utcai Református Egyházközség) beosztott lelkésze, majd 1996-tól 2006-ig, és 2018-tól vezető lelkésze. 1998-tól 2002-ig a miniszterelnök főtanácsadója, majd 2002-től 2003-ig a Köztársasági Elnöki Hivatal társadalompolitikai főosztályvezetője. 2003-tól a Polgári Magyarországért Alapítvány főigazgatója, majd a kuratórium elnöke. 2006-tól országgyűlési képviselő, 2010-től a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium társadalmi felzárkózásért felelős államtitkára, 2012–2018 között az Emberi Erőforrások Minisztériuma vezetője. 2018-ban visszavonult a kormányzati tevékenységtől. 2021-től a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke. Kitüntetései, díjai: A Német Szövetségi Köztársaság Nagy Érdemkereszt csillaggal és vállszalaggal (2013). Az Ausztriai Metropólia és a Magyarországi Exarchátus arany érdemkeresztje (2017). A Lengyel Köztársasági Érdemrend parancsnoki keresztje (2018). Reformátusok Szatmárért Közhasznú Egyesület által adományozott Milotai Nyilas István-díj (2019). Gróf Batthyány Lajos-díj (2020). A Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2020). Családokért díj (2021). Legutóbbi kötetei: Mert tiéd az ország I-II. Balog Zoltán válogatott igehirdetései és válogatott politikai beszédei; szerk. Révész Judit, Bíró Éva; Barankovics Alapítvány, Bp., 2017. Nem csak kenyérrel… Beszédek, imádságok, írások koronavírus idején; Kairosz, Bp., 2020. 2023-tól a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány kuratóriumának tagja.