Az előítéletek olyanok, mint a páncélos lovagok. Nehéz kiütni őket a nyeregből – Péli Tamás

A Nemzetközi Roma Nap alkalmából – harminc évvel 1989 után – olyan magyar romák sorstörténetét mutatjuk be kampányunkban, akik személyes helytállásukkal egész nemzetünknek példát mutattak. A mai napon Péli Tamás, festőművész, országgyűlési képviselő történetét ismerhetik meg.

“A nyolcadik kerületben éltem meg 1956-ot, mint nyolc-kilenc éves kisfiú. Ami a legfantasztikusabb és legfontosabb emlékem, az mégsem a nagy politikai mozgások, nem az, hogy a Népszínház utcában tudtam meg, Sztálin elvtárs meghalt, hanem az, hogy volt egy csodálatos közösség, amely körülvett, akikhez én mindenáron tartoztam és tartozni szeretnék” - így emlékszik vissza gyermekkorára Péli Tamás Molnár István Gábornak adott interjújában.

A legnagyobb cigány festőművész 1948-ban született Budapesten, neves muzsikus családban. Apja ötvösmesterként dolgozott. Péli kiskorától mindenre festett, amit csak talált, útja hamar a képzőművészeti iskoláig, majd a Holland Királyi Képzőművészeti Akadémiáig vezetett, ahol murális szakon végzett. A keze nyomát őrzi az amszterdami Szent András Kórház kápolnája, a Spar bank van der Stadt festményei és szobrai vagy a Holland Képzőművészeti Akadémia. Aktívan alakította a hazai közéletet, elnökségi tagja volt a Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetségének, majd a szocialisták parlamenti képviselője lett. 1994-ben hunyt el.

 

Péli Tamásról készült kisfilmet ITT tekinthetik meg.

Vissza az ajánlóba