Felavatták Tőkéczki László síremlékét

Temetésének második évfordulóján 2020. január 23-án, 11 órakor, a Fiumei Úti Nemzeti Sírkertben avatták fel Tőkéczki László Széchenyi-díjas történész, egyetemi tanár síremlékét.

Juha Richárd szobrászművész alkotását Bogárdi Szabó István református lelkész, a Magyarországi Református Egyház Dunamelléki Református Egyházkerületének püspöke avatta fel. A síremléket a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány és a Dunamelléki Református Egyházkerület készíttette.

Békés Márton, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója beszédében elmondta, a síremlékavatással olyan mementót kívánnak állítani Tőkéczki Lászlónak, amely méltóképpen fejezi ki emberi és szellemi nagyságát, és egyúttal szerénységét is, amelyből e kettő eredt. Egykori tanárát méltatva, arról beszélt, Tőkéczki László egész pályáját végigkísérte az eredeti, magyar nemesi liberalizmus hiteles képviselete, amelynek konzerválásában látta, többek között, a saját feladatát is. Előadásaiban és televíziós megnyilatkozásában egyaránt fáradhatatlanság, megbocsátó, de sohasem fensőbbséges vagy leereszkedő türelem jellemezte, nem ismerte az akadémiai gőgöt, sohasem hivatkozott tekintélyére, mindig érvelt és sohasem kinyilatkoztatott – tette hozzá Békés Márton.

Tőkéczki László a Debreceni Egyetem és az Eötvös Loránd Tudományegyetem elvégzése után történelem–német szakos tanári oklevelet szerzett. 1975 és 1978 között a Landler Gimnázium tanára, 1978-tól a Magyar Tudományos Akadémia Pedagógiai Kutatócsoportjának tagja volt. Az ELTE-n először az Pedagógiai Tanszéken neveléstörténetet tanított. 1989 után az Bölcsészettudományi Kar Művelődéstörténeti Tanszékének docense, majd habilitált tanszékvezetője lett. 1991 óta a Hitel szerkesztője, 1994 óta a Valóság főszerkesztője, emellett részt vesz a Protestáns Szemle szerkesztésében is. Korábban a Duna Televízió alapító kuratóriumának tagja, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat alelnöke volt. Kiterjedt publikációs tevékenységet folytatott, kutatási területe a legújabbkori magyar eszme- és politikatörténet volt. 1999-től haláláig a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány kuratóriumának tagja volt. Kiemelkedő tudományos tevékenységéért, a magyar és az egyetemes történelem, illetve az eszme-, művészet- és művelődéstörténet területén egyaránt kimagasló tudományos és oktatói pályája, különösen Tisza István életművével kapcsolatos hiánypótló kutatásai és publikációi, valamint széles körű történelmi ismeretterjesztő tevékenysége elismeréseként 2017. március 15-én Széchenyi-díjat kapott.

Vissza az ajánlóba