Hőseink – Szentandrássy István festményei

Hőseink / Our Heroes – Cigány szabadságharcosok 1956 címmel nyílik időszaki kiállítás Szentandrássy István Kossuth-díjas festőművész képeiből a Terror Háza Múzeumban. A tárlat az utolsó adventi hétvégétől, 2019. december 21-től látogatható 2020. január 19-éig.

Szentandrássy István a Terror Háza Múzeumban őrzött festményeiből 2018 áprilisában a Magyar Posta bocsátott ki bélyegeket a Nemzetközi Roma Nap alkalmából, amelyeket a Terror Háza Múzeumban mutattak be.

Szentandrássy István a 2018-as bélyegív bemutatóján arról beszélt: mindenkinek ajánlja, hogy ezeket a súlyos témákat, mint amilyen az 1956-os forradalom és szabadságharc – egyszer, kreatívan találkozva önmagával merje feldolgozni. „És akkor köze lesz ahhoz, amit hazának hívunk.” A Kossuth-díjas festőművész rámutatott: az ’56-os hősök, a hétköznapi emberek, a tanárok, a munkások, a diákok megmutatták, hogy Magyarországnak igenis jár az a jog, hogy szabadok legyenek, mindenféle elnyomás nélkül.

A roma szabadságharcosokról készült festményeket, a Terror Háza Múzeumban ingyenesen tekinthetik meg látogatóink 2020. január 19-éig.

Cziffra György (1921–1994) zongoraművész, 1956. október 22-én a Zeneakadémián Bartók II. zongoraversenyét játszotta. „A közönségből úgy tört ki a taps, mint az izzó láva” – írták róla a kritikusok. Sokan máig állítják, hogy a hangversenynek része volt az október 23-i hangulat kialakításában. A forradalom alatt feleségével és fiával együtt nyugatra menekült, Franciaországban telepedtek le. Improvizációs képessége a legnagyobbak közé emelte a Liszt Ferenc-díjas és Magyar Örökség díjas világhírű zongoraművészt.

Csányi Sándor, Cigány (1929–1959) rendőr, segédmunkás. 1956. november 4-én csatlakozott a Thököly úti fegyveres csoporthoz. Négy napig harcolt a szovjet harckocsik ellen gránátokkal, benzines palackokkal. 1958. október 1-jén tartóztatták le. A szabadságharcban való részvétele miatt halálra ítélték és 1959. október 28-án kivégezték.

Dandos Gyula (1938–1957) diák. 1956-ban Nyíregyházán gimnazista. A Forradalmi Diáktanács vezetője. A város központjában egy teherautó tetejéről olvasta fel a diákság 21 pontos követeléseit. Az ávósok a szovjet invázió harmadik napján fogták el és félholtra verték. Osztályfőnöke egy nyugat-magyarországi iskolaszanatóriumba menekítette. A megtorlás elől Svájcba akart kijutni. Több szökési kísérlet után, 1957 februárjában határőrök lőtték le Szentgotthárdnál.

Dilinkó Gábor, Bizsu (1929–2014) naiv festő. Társával, a Kócos becenevű lánnyal vett részt a forradalomban, a Corvin közben. November elején fej- és comblövéssel kórházba vitték, ahol egy ápolónő feladta a hatóságoknak. Hét év börtönre ítélték. 1966-ban szabadult, ám munkát nem kapott. 1975-től foglalkozott festészettel. Különleges alkotásait az ujjaival festette.

Fátyol István (1934–2004) villanyszerelő. 1956-ban a Faluszínház munkástanácsának elnökhelyettese, a szovjet tankok megindulása után az egyik terézvárosi csoport vezetője volt. A fegyveres harc feladását követően tovább szervezte az ellenállást: röplapokat készített és az Igazság című lapot terjesztette. 1957 márciusában tartóztatták le, hat év börtönre ítélték. 1961-ben amnesztiával szabadult.

Hrozova Erzsébet (1938–2013) fonó, ápoló. 1956 októberében a Baross utcai klinikán volt ápolónő. Férjével a Víg utcai fegyveres csoporthoz csatlakoztak. A klinika egyik autójával hordták az élelmiszert a szabadságharcosoknak. 1957 júniusában tartóztatták le. Elsőfokon halálra ítélték, másodfokon életfogytiglant kapott. Csak 1970-ben szabadult.

Kolompár Mátyás (1924–1957) vándoriparos. 1956. október 27-én Kiskunmajsán csatlakozott a forradalmárokhoz, akik el akarták számoltatni a helyi begyűjtési hivatal elnökét, Neményi Józsefet. Neményit előbb a tanácsháza pincéjébe zárták, ahonnan Kolompár Mátyás hozta fel. A felhergelt tömeg azonnal nekiesett és agyonverte a férfit. Kolompárt november 26-án fogták el, előbb tizenkét évi börtönre, majd halálra ítélték. 1957-ben végezték ki Kecskeméten. Hat gyermek édesapja volt.

Kóté Sörös József, Holi (1927–1959) bádogos, drótos vándoriparos. 1956-ban barátjával, Tóth Józseffel csatlakozott a forradalomhoz. Eleinte a Vöröskereszt által gyűjtött élelmiszert hordták Budapestre, majd a Vajdahunyad utcai csoportban harcoltak. Az utcán harcolt a november 4-i szovjet invázió napján is, amikor a combján megsebesült. Ausztriába szökött, majd az amnesztia ígéretére hazatért. 1957 júliusában azonban letartóztatták és a „Wittner Mária és társai” per III. rendű vádlottjaként halálra ítélték és 1959 február 26-án kivégezték. Három gyermek édesapja volt.

Strausz Károly, Cigány Karesz (1928–1986) segédmunkás. November 5-én csatlakozott a soroksári szabadságharcosokhoz. Roma ismerőseiből külön osztagot szervezett, és egy maroknyi emberrel egészen november 11-ig kitartott. A budapesti ellenállók közül utolsóként tették le a fegyvert. 1959-ben tartóztatták le. Halálra, majd másodfokon életfogytiglanra ítélték. 1974 júniusában szabadult.

Kócos (1939–1956). Az újpesti lány már a forradalom első napján, október 23-án csatlakozott a tüntetőkhöz. Hamarosan a Corvin köziek egyik parancsnoka lett (hat fiú tartozott hozzá), élettársa, a szintén cigány Dilinkó Gábor, a harcok közepette tanította meg fegyverrel bánni. Október 28-án a Práter utca végén érte a halálos lövés. 17 éves és négyhónapos terhes volt.


A kiállítás kurátora: Schmidt Mária
Látványtervező: Pintér Réka
Grafikus: Takács Tamás Péter

Vissza az ajánlóba