Liberális látószög – Megjelent Gerő András legújabb könyve
Gerő András tanulmánykötete a klasszikus liberalizmus eszmerendszerét, illetve a szerző ehhez való szubjektív vonzódását mutatja be az olvasóknak. A Habsburg Történeti Intézet igazgatójának új könyve egyszerre merész és érdekes vállalkozás: egy elsőre avíttnak, divatjamúltnak gondolt, de a régi időkben annál jelentősebb és meghatározóbb szellemi irányzat történeti vizsgálatával, jelenkori hatásainak, elveinek, értékeinek szemléltetése segítségével az érdeklődők komplex képet kaphatnak ezen szellemi irányzat természetéről, gyakorlati hasznáról, valamint a szabadság védelme és megőrzése iránt kifejtett szerepéről.
„Teljes felnőtt életem – egyetemi tanárként, történészként – azzal telt, hogy írásban, szóban érvelve elmondtam, hogy meghatározott témákról mit gondolok. Most, hogy 70 éves lettem, ezen nem változtatok, mert ez nemcsak foglalkozásom, hanem szenvedélyem is. A szenvedély pedig az ember személyiségének legsajátabb része, vállalni kell és vigyázni rá. A közlési vágy persze nem öncélú; arra szolgál, hogy – Széchenyi István gróf szép, de ma már elfeledett kifejezésével élve – az eszmesurlódásnak lehetőséget teremtsen, és így nézeteink csiszolódjanak, változzanak. A kötet négy témakörben ad lehetőséget eszmesurlódásra, illetve arra, hogy megjelenjen a saját álláspontom. Az írásokat részben a témaválasztás, részben a megközelítéstekintetében a magyar klasszikus liberalizmus szemlélete hatja át. Ez indokolja a kötet címét: Liberális látószög.” – írja a kötet fülszövegében a szerző.
Gerő András mérleget von: életének 70 esztendeje alatt volt ideje kiismerni önmagát: szókimondósága, őszintesége az évek múlásával mitsem változott, épp ellenkezőleg: szenvedélyévé vált, hogy mindig vállalta gondolatait, saját álláspontját. Mindehhez fundamentumként a liberalizmus (szabadelvűség) eszméje nyújtott számára biztos alapot és segítséget, amelyet a szerző precízen górcső alá vesz könyvében.
Mint vallja: „Világképem, világszemléletem egyik alapja a klasszikus liberalizmus. Szakmai érdeklődésem a történelemhez köt. A világkép és a szakmai érdeklődés között nincs oksági kapcsolat, azaz a történelemtudomány művelésének nem feltétele a liberális világkép és fordítva, a liberális világképből nem következik a történettudomány művelése. Mégis, a két tényező hat egymásra. Esetemben ez a klasszikus liberalizmusra alapozódó világkép időnként befolyásolja a tárgyválasztást, s hat arra is, hogy egy-egy történelmi eseményt, folyamatot milyen koordináták mentén ítélek meg. Tehát a klasszikus liberalizmus értékvilága egyszerre látószög, és esetenként tárgykijelölő szerepe is van.”
A kötet négy jelentős témakörre tagolódik: az első a liberalizmus eszmetörténetével, azon belül is a magyar klasszikus liberalizmussal, a magyar nemzetvallással, valamint a szabadelvűség érvényesülésének kérdéskörével foglalkozik, a második, két liberális gondolkodó és államférfi (Deák Ferenc, Tisza Kálmán), illetve egy olyan uralkodó (Ferenc József) portréját vázolja fel, aki törvényes magyar királyi időszaka alatt egyértelműen polgárosodó és alapvetően állagőrző szabadelvű Magyarországot uralt. A harmadik részben a magyar főváros liberális szellemben történő fejlődéséről, illetve Budapest identitásáról és történeti meghatározottságok mentén kialakítható jövőjéről értekezik. Az utolsó fejezetben a szerző jelenkori eseményeket vizsgál: a koronavírus-járvány hazai hatásait tárgyalja, valamint ütközteti a világban terjedő új amerikai normákat a klasszikus liberalizmus eszméjének általa vallott értékeivel.
A kötet megvásárolható a Terror Háza Múzeum webshopjában és a könyvesboltokban.