Megjelent Kertész Imre Sorstalanság című művének legújabb kiadása

Kertész Imre volt az első magyar író, aki átvehette az irodalmi Nobel-díjat, éppen 20 éve, 2002. december 10-én.  A Svéd Királyi Akadémia rövid indoklása szerint „egy írói munkásságért, amely az egyén sérülékeny tapasztalatának szószólója a történelem barbár önkényével szemben.” Kertész Imre írói életműve azt vizsgálja, hogy lehet-e még egyénként élni és gondolkodni egy olyan korszakban, amelyben az emberek egyre teljesebben alávetették magukat a totalitárius hatalomnak.

Kertész könyveiben szüntelenül visszatér auschwitzi élményeihez, ahová még gyerekként, a magyarországi náci zsidóüldözések idején hurcolták el. Első regénye, a Sorstalanság a 14 éves Köves Gyuriról szól, akit elfognak és koncentrációs táborba visznek, de ő alkalmazkodik és túléli. A könyv azt az elidegenítő fogást használja, hogy a táborok valóságát teljesen természetesnek veszi, akár a hétköznapokat, amelyekben – bár a feltételek hálátlanok – a boldog pillanatok mégsem hiányoznak. Köves egy gyerek szemével látja az eseményeket, anélkül hogy természetellenesnek vagy felháborítónak találná őket – nem ismeri a mi tényeinket. Kertész üzenete az, hogy az élet alkalmazkodás. A fogolynak az a képessége, hogy megtalálja a helyét Auschwitzban, ugyanannak az elvnek a megnyilvánulása, amely a mindennapi életben és az emberi együttélésben fejeződik ki.

Kertész Imre 1960-tól, tizenhárom éven keresztül írta a Sorstalanságot. Elsőként a Magvető Kiadóhoz kopogtatott be kéziratával, ott azonban visszautasították. Ezután a kor másik nagy kiadójához, a Szépirodalmi Könyvkiadóhoz vitte be regényét, ahol végül 1975-ben jelent meg. Kertész visszaemlékezése szerint első szerkesztője, Gondos Ernő mondatról mondatra át akarta dolgozni a szöveget, de az írónak végül sikerült meggyőznie arról, hogy maradjanak az általa alkalmazott nyelvi megoldásoknál. A szöveg lényegében változatlan maradt 1993-ig, ekkor azonban a szerző több ponton átdolgozta regényét a Századvég Kiadó Kertész Imre Összegyűjtött  Művei című sorozata számára.

A most megjelent, legújabb, 33. kiadás alapja ez az 1993-as, a szerző által átdolgozott kiadás. Ezt a szöveget vetette össze a könyv szerkesztője az 1975-ös első, illetve a 2017-es utolsó kiadással, megőrizve a szöveg ritmusát és tagolását biztosító egyéni központozást, kiszűrve a sajtóhibákat, valamint a korábbi szedők és szerkesztők önkényes javításait.

Kertész Imre Sorstalanság című művének legújabb kiadását a Kertész Imre Intézet KultúrArc című beszélgetéssorozatának 2022. december 7-i estjén ismerhetik meg az irodalomkedvelők az Intézet Benczúr utcai székházában. A könyvbemutatóval egybekötött beszélgetésen Kertész Imre életművéről és írói pályájának kezdeteiről Ács Margit Kossuth-díjas és Visky András József Attila-díjas írókkal Ugron Zsolna, a Kertész Imre Intézet művészeti igazgatója beszélget.

A könyvbemutató a Kertész Imre Intézet Facebook-oldalán élőben követhető: https://www.facebook.com/kerteszimreintezet

Kertész Imre 1929. november 9-én született Budapesten. 1944 nyarán koncentrációs táborba deportálták. Megjárta Auschwitzot, Buchenwaldot, Zeitzot. 16 évesen szabadult. A kommunista diktatúra alatt távol tartotta magát az irodalmi élettől; zenés vígjátékok írásából és műfordításokból tartotta el magát. Első regényét, a diktatúra természetrajzát tükröző Sorstalanságot 1960-tól tizenhárom éven keresztül írta. A könyv csak 1975-ben jelenhetett meg, és a rendszerváltoztatásig szinte észrevétlen maradt. Művei az 1990-es évektől kerültek a hazai és a nemzetközi figyelem középpontjába. 2002. október 10-én, első magyar íróként, irodalmi munkásságáért Nobel-díjat kapott. Életműve a regény, az esszé- és a naplóirodalom műfajában is kiemelkedő jelentőségű; könyvei immár több tucat nyelven olvashatók. Munkásságát számtalan nemzetközi díjjal jutalmazták, s hazájától is megkapta a legjelentősebb kitüntetéseket, előbb a Kossuth-díjat, majd a Szent István-rendet. Hosszas betegség után 2016. március 31-én hunyt el Budapesten.