„...Hogy legyen jel”
Az albumban olyan, az 1956-os forradalom napjait megörökítő fényképek tekinthetőek meg, melyek negatívjai egészen a '90-es évek végéig egy padláson porosodtak.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc legfontosabb vizuális forrásai az egykori profi és amatőr fotográfiák. Ezek a képek a forradalmat és utóéletét örkítik meg, és jelentős részük csodával határos módon maradt fenn. Egy bátor férfi járta 1956 őszén Budapest utcáit. Fényképezett 1956 október 23-a és november 11-e között. A fotók tanúskodnak a forradalom tisztaságáról, a hősökről, a vérről. A több mint száz negatív egy padláson lapult hosszú évtizedekig, a kilencvenes évek végéig. Amikor a férfi meghalt, a fotóművész özvegye a visszavonhatatlan múlt e megmásíthatatlan jeleit azzal adta át a Történeti Hivatalnak, hogy sem ő, sem a férje neve nem kerülhet nyilvánosságra. Az Intézet albumot szerkesztett a fotókból, amelyeket Bayer Zsolt publicista szövege kísér. Az album angol, bolgár, német és olasz nyelven is megjelent.